2015. április 6., hétfő
Ennek a szappannak az ihletője áldott kezű Zoli barátom volt, akinek megszűnt minden fejbőr-problémája, amióta a hajszappanomat használja. Úgy látszik, a rendszeres használattól előbb-utóbb minden problémás haj normálissá válik.
Mivel barna a haja, olyan hatóanyagokat kerestem, amik a sötétebb hajszínek ápolását szolgálják, annak fényét erősítik. A magam önzése is benne volt a történetben, mert én viszont hennázom a hajam, így ez a hajszappan nekem is jót fog tenni. :-D
A valódi henna a Lawsonia inermis nevű növény (régebbi
neve a Lawsonia spinosa), vagyis egy virágos cserje neve, amit mondanak
„henne”-nek is. A "henna" szó a növény arab nevéből származik, melynek
kiejtése: hina, jelentése: áldott. A története pedig valóban
csodálatos.
A henna eredetileg Egyiptomból származik, minden idők egyik legrégebbi kozmetikuma. A régészek már
az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat. Jól viseli a száraz, forró
éghajlatot. Indiában, Szudánban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is
termesztik, de legjobban a trópusi klímát szereti. 4-4,5 méteresre is
megnőne, valójában 2,5-3 méteres korában kell learatni.
Nem véletlen, hogy a henna annyira népszerű keleten, hiszen a bőrre kenve hűsítő és fertőtlenítő hatása is van,
ami a sivatag népeinek nagy ajándék a forróságban. Felfedezték, hogy ha
a megőrölt levelekből készült pépbe mártják kéz- és lábfejüket,
könnyebben elviselik a kegyetlen hőséget. Azt is észrevették, hogy a pép
eltávolítása után a hűsítő hatás mindaddig megmarad, amíg a szín
kitart. Később mintákat alkottak a péppel, amelyet vékony ezüst-,
elefántcsont vagy fapálcikákkal vittek fel a bőrre, ugyanolyannal, mint
amilyennel a szemüket húzták körül, és amelyet egyes sivatagi falvakban
ma is használnak. Minden kultúra és népcsoport kialakította saját
mintavilágát.
Indiában és Észak-Afrikában a gyógyító tulajdonságairól régóta ismert hennát különös előszeretettel alkalmazzák bőrbetegségek kezelésére.
Minthogy fertőtlenítő és szövetösszehúzó hatása van,
gyakran használják kisebb karcolások azonnali ellátására, égési
sérülések és ekcéma kezelésére, de horzsolások és húzódások, reumás
fájdalmak és ízületi gyulladások esetén is enyhülést nyújt. Hűsítő hatása miatt ecettel keverve fejfájás csillapítására is lehet használni, főleg ha a fejfájást a nagy meleg okozza, a lábfejre kenve is hatásos. A lábfejre kenve használ ezenkívül lábgombásodás, tyúkszem, erős lábszag, vízhólyag és kisebb vágások esetén is. Az emberi tenyéren annyi idegvégződés van, hogy ha kézbe veszünk egy darabka hennapépet, az önmagában is lázcsillapító hatású. A hennát mindemellett régóta használják hajkondicionálóként,
megállítja a hajhullást, hatásos fejtetű és korpásodás ellen, de
állítólag fertőtlenítő hatása folytán még olyan súlyos betegségek
esetében is csodát művel, mint a lepra, a himlő, a sárgaság, sőt
bizonyos rosszindulatú daganatok.
A henna nemcsak festék, hanem hajápoló szer is egyben, mivel a henna
gyógynövény. A hennanövénynek két aratási ideje van: a nyári
betakarításból származó kivonat nem színez, viszont erősíti, dúsítja,
kondicionálja a hajat, és selymes fényt ad neki. Az őszi aratásból
nyerik a hajszínezőt, amelynek alapszíne vörös. A különböző
színárnyalatok eléréséhez természetes adalék anyagokat használnak (pl.
ébenfagyökér, sárgafagyökér).
Ezek a szerek visszaadják a haj
kondícióját, javulás várható a nem természetes alapú festékektől
tönkrement, száraz, töredezett hajon. A haj egészségesebb, rugalmasabb,
dúsabb lesz, a henna használatával elmulaszthatjuk a fejbőr
gyulladását, korpásodását.
A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) népies neve bokrétafa, lógesztenye, Európa-szerte ismert dísznövény. A vadgesztenyefélék (Hippocastanaceae) családjába tartozik. Tizenöt faja
létezik. Hazája Elő-Ázsia és a Balkán-félsziget. Megtalálható utak
mentén, parkokban, temetőkben. Hazánk egyik közkedvelt díszfája. Virágja
fürtös virágzatot alkot.
Magja mintegy 3% eszcint, kvercetin- és kempferol glikozidokat tartalmaz, kérge kumarin glikozidokat, eszkulint, szterolokat tartalmaz. A kéregből nyert eszkulin fényvédő krémek gyakori alkotórésze.
Egy 1950-ben megkezdett klinikai vizsgálat bebizonyította: a
fa terméséből izolált eszcin jótékony hatású az emberi szervezetre.
Ezért gyulladáscsökkentő, perifériás keringést javító, a vénás erek
rugalmasságát növelő, illetve a kapillárisok áteresztő képességét szabályozó, értágító hatása miatt több betegség kezelésének
kiegészítője is lehet.
A magban van B, C és K vitamin is, de csak külső használatra alkalmazzuk, mert magas szaponin-tartalma mérgezéses tüneteket válthat ki.
“A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel. A
bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az
emberi agy jelképe. Levelei növekedésgátló vegyületeket építenek fel,
ezeket az eső lemossa a talajra. Így gondoskodnak a diófák arról, hogy
lombkoronájuk alatt ne nőjenek, szaporodjanak saját gyermekeik. “ (Jéki
László: A bölcs diótól a pesto mártásig)
A teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott szárított levélkéi adják a drogot (Juglandis folium), amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.
A juglon mellett a
diófa további fontos hatóanyagai, hatásuk szerteágazó, főleg
gyógyhatásuk és festőhatásuk lényeges. A tannin (magyar nevén csersav, tanninsav)
úgy hat az ember hámszöveteire, hogy összehúzza, összeszorulásra bírja a
hámsejteket. Ugyanilyen összehúzó hatása van a nyálkahártyákra és a
kapilláris csövekre. Ezen kívül lázat és viszketést csökkentő hatásáról
is írnak. A tannin baktériumölő is,
kapcsolatba lép a baktérium fehérjéivel, és tönkreteszi azokat.
Ha megfigyeljük, a diólevél
túlnyomórészt - az emberi szervezeten kívül és belül - a hámszöveteket
gyógyítja. A hatásmechanizmus szinte minden esetben azonos: A diólevél
hatóanyagai a betegséget okozó szervezeteket pusztítják. Ezen túl a
diólevélnek évezredek óta ismert összehúzó - asztringens - hatása van a
hámszövetekre. Összehúzza a nyálkahártyát, megszünteti a szivárgó
vérzéseket. Tehát a fertőzött, károsodott - külső vagy belső -
hámszövetek újrafertőződését az összehúzó hatás gátolja meg. És ezután
az emberi szervezet természetes gyógyulási, regenerálódási képessége
fejezi be a gyógyítást.
Ahogy
a diófa ügyel saját koronájának szépségére, úgy ápolja a hajat és
fejbőrt is a diólevélből készített tea, ami a hajhagymákat táplálja és növekedésre ösztönzi. Helyi lemosásként, borogatásként használva jó eredménnyel fordíthatjuk külsőleg bőrbetegségek, pattanások, ekcéma, bizonyos gyulladások, lábgombásodás ellen, és igen hatásos tetvesség, rüh kezelésére is.
A hibiszkusz nemzetség rendkívül változatos, mintegy 1200
fajjal. Hazánkban többnyire dísznövényként ismert, de kerti bokorként is
megjelenik. Ez az Ázsiából származó növény, Európában először a párizsi
királyi füvészkertben jelent meg, Jean Robin, francia botanikusnak
köszönhetően. A hibiszkusz elnevezés az egyiptomi szent madár, íbisz nevéből származik,
amiről azt lehet tudni, hogy Thot vagy Hib, a bölcsesség istenének
szent állata volt. Az ayurvédában használatos borogatásként (bőrgyulladás, égési sérülés
kezelésére), készül belőle tinktúra, hajszesz (hajnövekedés
serkentésére).
A szubtrópusi területeken savanyú, alkoholmentes italt készítenek belőle, mely az egyik legkedveltebb szomjoltó ezen a vidéken. Enyhülést hoz a forróság idején, mivel serkenti a bőr vérellátását, kitágítja a pórusokat, és ezzel hozzájárul a bőr lehűléséhez.
A hibiszkusz virágában megtalálható az anthocyanin nevű anyag,
ami a virág színét is adja. Szerepet játszik az érfalak
karbantartásában, és erősíti a sejtek és szövetek felépítésében fontos
fehérjekollagént. A hibiszkusz tea anthocyanin és más összetevői
antioxidánsként is működnek, megtisztítják a szervezetet a
szabadgyököktől, csökkentik a szív megbetegedésének és a rák
kialakulásának kockázatát, valamint az öregedés hatásait.
A hibiszkuszban számos szerves sav (pl. alma-, citrom-, aszkorbin- és
gyümölcssav) és vitamin (B1, B2, B3, B6, C, D provitamin), továbbá
ásványi anyag (pl. kalcium, foszfor, kálium, magnézium, nátrium) és
nyomelem (pl. cink, szelén, vas, króm, mangán) is található. Forrázata külsőleg borogatásként használható tályogok és váladékozó ekcéma esetén.
A hibiszkusz kivonat a sejtek méregtelenítési folyamatait és
vízháztartását támogatja. Javítja a bőrhám vízmegkötő képességét
szabályozó anyagok megtartását a bőrben, például a hyaluronsav
kiürülését is fékezi. Továbbá támogatja a kollagén és elasztin szálak
épségének megőrzését a bőr mélyebb rétegeiben is. Az arcápolást tekintve
a növény bőrfiatalító tulajdonságai különösen a legérzékenyebb,
szemkörnyéki részek ápolásában hasznosulnak.
Lélektani hatása: megnyugtatja,
hűti, stabilizálja a hevült, lázadó lelket, szünteti az indulatokat, a
gyűlölködést. Segíti a megszabadulást a nyomasztó gondoktól, amelyek
megfertőzhetik a hétköznapokat, és gyógyír az érzelmi sérülésekre. A nőkben fokozza a nőiesség érzületét és
a szépség iránti fogékonyságot, a férfiakban pedig a nők iránti
érzékenységet.
A fahéj nemcsak a különböző sütemények kedvelt összetevője és
gyakori parfümalapanyag; bőrápoláshoz is használható. Számtalan jótékony
hatással bír, például segít normalizálni a vérnyomást, a vércukor- és a
koleszterinszintet, gyulladáscsökkentő, illetve fertőtleníti a vágott
sebeket. Emellett pedig csökkenti az öregedés látható nyomait,
visszaadja a bőr feszességét és rugalmasságát. A fahéj egyébként gyulladáscsökkentő,
gombaölő és antibakteriális tulajdonságokkal is rendelkezik, illetve
javítja a bőr vérellátását, ezáltal fiatalon tartja a hámrétegeket.
A fahéj fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően a pattanások kezelésére is kiváló, üdévé, tisztává varázsolja a zsíros bőrt. Segít meggátolni egy gyulladáskeltő hatású anyag, a
cyclooxygenase-2 avagy COX-2 termelését. Elpusztítja az eltömődött
pórusokban lévő baktériumokat, így megakadályozza, hogy a mitesszerekből
pattanás legyen, azaz, hogy a zavaró kis pont megduzzadjon és
bepirosodjon. Hatékonyan kezelhető általa az aknés, pattanásos bőr, az ekcéma, illetve a
viszkető fejbőr egyaránt.
A fahéj illóolaj belélegezve hozzájárul a jó hangulat megteremtéséhez. Gondolatébresztő, gondűző, általános tonizáló, erősítő hatású. Legyengült állapotban hangulatjavító és erősítő. Masszázsolajban jó izomlazító, valamint végtagfájdalmak esetén is alkalmazható.
A szegfűszeg a mirtuszfélék (Myrtaceae) családjába tartozó közepes méretű, örökzöld trópusi fa (Eugenia caryophyllata)
apró, szárított virágrügye vagyis bimbója van. A fa 10-15 méter magasra
is megnőhet. A rózsaszínű virágrügyeket pálmaleveleken szárítják, e
művelet befejeztekor pedig a bimbók már barna színt nyernek. A népiesen szegfűszegfának
is nevezett fa az Indonéziához tartozó Molukka-szigeteken őshonos,
melyet az európaiak Fűszer-szigeteknek is neveztek. Jelenleg Zanzibár
(Tanzánia) a világ legnagyobb szegfűszeg termelője. Kereskedelmi célokra
még Szumátrán, Jamaikán, Brazíliában, Indiában is termesztik, de
kiterjedt ültetvényekkel büszkélkedhet Nyugat-India, a Tanzániához
tartozó Pemba sziget, Madagaszkár is.
Gombaellenes szerként ismert, antibakteriális, fertőtlenítő és fájdalomcsillapító.
Sok benne az antioxidáns, az Omega 3, mangán, K- és C-vitamin, kalcium,
magnézium, és sok rostot tartalmaz. Számos kutatás kimutatta, hogy egy
bizonyos eugenol nevű vegyületet tartalmaz, mely erős érzéstelenítő hatású. Jó hatással
van az emésztésre, és az emésztőrendszeri rák típusai is megelőzhetőek
segítségével. Emellett pedig kiváló gyulladáscsökkentő.
Fertőtlenítő hatása okán a szegfűszeg és
a belőle nyert olaj hatékonyan alkalmazható vágott és más természetű
sebek, gombás fertőzések, égési sérülések, lábgombásodás, zúzódások
esetében. Mivel a szegfűszegolaj közvetlenül érintkezve a bőrrel gyulladást eredményezhet, ezért hígított formában használják.
A szappan kókusz-, pálma-, olíva-, ricinus-, repce- és szója olajok elszappanosításával készült, gyógynövényes alappal (vadgesztenye, szegfűszeg, hibiszkusz, diólevél, fahéj). Került bele a hennán kívül karotin és titán dioxid is. Az illatát fahéj- és szegfűszeg illóolaj biztosítja.
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése