2015. május 31., vasárnap
A Flamenco szappan férfi változata, hogy az urak se maradjanak ki a hévízi iszap csodálatos hatásaiból.
Zöld agyaggal ötvözve, rizstejes és joghurtos alappal. Az extra testápolásról a shea vaj és a kakaóvaj gondoskodik. A kombináció bármilyen bőrbetegség esetén hatásos, és az egészséges bőrűek is bátran használhatják.
A hévízi iszapról és az agyagok élettani hatásairól olvashatsz a blogon, a zöld agyag leírását pedig itt találod.
Ebben a bejegyzésben inkább a szappanban lévő illóolajok hatásait foglalom össze.
A
„szibériai erdők gyöngyének” legértékesebb komponenseit a cédrusolaj
tartalmazza. Nem véletlen, hogy ez az értékes anyag a cárok uralkodásának
idején igen keresett volt Európában. A cédrusfákat mind a mai napig
tisztelet övezi. A szibériai cédrus értékes faanyagából készült amulettek
generációról generációra öröklődnek.
A cédrusolaj tetemes
mennyiségű E-vitamint tartalmaz (100
g termékben 30,6 mg), meglepően magas koncentrációban
találhatók benne telítetlen és többszörösen telítetlen esszenciális zsírsavak.
Az „esszenciális” azt jelenti, hogy a szervezet saját maga nem képes ennek az
alapvető fontosságú anyagnak az előállítására, így azt kívülről kell bevinni.
A
cédrusmag olaj elősegíti számos bőrbetegség és sérülés gyógyulását, hasznosan
alkalmazható hajhullással illetve a körmök töredezésével járó állapotokban, és az allergia számtalan típusában is jó hatású. Mindezeken felül
kiváló masszázsolaj, lággyá varázsolja a bőrt, és a kozmetikában remekül
alkalmazható arcmaszkok komponenseként.
A szibériai cédrus magja nagy
mennyiségben tartalmaz nyomelemeket, köztük az emberi szervezet számára fontos
anyagokat, például magnéziumot, mangánt, vasat, rezet és foszfort.
Azon
kívül, hogy fontos nyomelemeket tartalmaz, a cédrusolaj elősegíti a nehézfémek
kiválasztását a szervezetből. A tudósok
nemrégiben megerősítették, hogy a cédrusmagvak csökkentik az
indítékszegénységet és a krónikus fáradtságot, növelik a vérsejtek számát, és
szerepet játszanak a tuberkulózis megelőzésében.
A cédrus olaja remek ellenszere a különböző bőrkiütéseknek, nyugtató-, gyulladáscsökkentő hatású. Normalizálja a faggyúműködést, és gombás betegségek esetén is jól alkalmazható.
Csökkenti az idegességet, a feszültséget, eloszlatja a haragot és a félelmet, növeli a határozottságot.
Az örökzöld édesnarancsfa a rutafélék családjába tartozik, latin neve
Citrus aurantium, gyümölcsének (Citrus sinensis) héjában olajmirigyek
találhatók, ezek illóolajat tartalmaznak.

Macau meghódítása után a portugálok hozták be a narancsfát
Európába 1520-ban, ahol a 18. században élte virágkorát, mint az
idegesség, a szívproblémák, a kólika, az asztma és a melankólia elleni
hatékony szer.
Kínában a narancs egy tradicionális szimbólum is: a boldogság és a siker szimbóluma.
A narancsolaj elősegíti a C-vitamin felszívódását, azáltal erősíti az ellenálló-képességet. Helyreállítja a bőr zsírtermelésének egyensúlyát, lágyítja az érdes bőrt, halványítja a bőrön lévő foltokat. Javítja a testfelszín vérellátását, ezáltal narancsbőr kezelésében is segítség lehet.
Növeli a verítékezést, így támogatja a mérgező anyagok eltávolítását a tisztátalan vagy lassú anyagcseréjű bőrből. Bőrtisztító hatással és enyhe antiszeptikus (fertőzésellenes) és antibakteriális tulajdonságokkal rendelkezik, enyhítve így a különféle fertőzéses-gyulladásos problémák tüneteit. Nem csak tisztítja, hanem nyugtatja, puhítja, és ápolja a száraz, ráncos, erősen igénybevett, repedezett bőrt.
Illata kiegyensúlyozza az érzelmeket, megerősíti a testet és a lelket. Nagyon hatékony az idegesség és a letörtség csökkentésére, ösztönzi a harmóniát és az alkotókedvet. A narancsolajjal illatosított fürdő nyugtat, jó közérzetet teremt, így
kitűnő gyógyír szorongás, depresszió és levertség esetén.
A teafa illóolaj (Aetheroleum melaleucae) a
mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó ausztrál teafa (Melaleuca
alternifolia) leveleiből, vízgőz-desztillációjával készült esszencia.
Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen.
Az egyik legismertebb illóolaj, felhasználási lehetősége szinte végtelen.
A teafaolajat általában fertőzések helyi kezelésére használják. Ausztráliában gyógyszerként tartják számon.
Általános fertőtlenítőszer, elpusztítja nemcsak a gombákat és a baktériumokat, de még a vírusokat is.
Az eredetileg Ausztráliában, őshonos növényt a bennszülöttek orvosságként ismerték. Az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége megfigyelte,
hogy az ausztrál őslakosok a fa leveleiből teát, illetve fűszeres
söritalt készítettek. A levelek főzetét a tea helyettesítésére használták, ezért a növényt az angolok teafának (tea tree-nek) nevezték el. Az őslakosok a teafát gyógyászati célra is használták, belsőleg és
külsőleg egyaránt. Légzőszervi bántalmakat (meghűlés, köhögés,
orrdugulás, láz), izomfájdalmakat, bőrbetegségeket, szemproblémákat,
illetve emésztőszervi betegségeket kezeltek vele.
A teafa illóolajjal kapcsolatos klinikai kísérleteket az 1920-as
években egy sydney-i vegyész Arthur Penfold kezdte meg, és az
eredmények messze felülmúlták a várakozásokat. Kiderült, hogy a
teafaolajnak 10-13-szor erősebb antiszeptikus hatása van, mint az
akkoriban használatos fenolnak (karbolsav). 1930-ban további orvosi szakcikkek jelentek meg, amelyek a
teafaolajat mint erős természetes antibiotikumot dicsérték, amely nem
okoz mellékhatást a kezelendő szövetben, és az emberi szervezetre nem
mérgező.
A 1930-as évek vége felé a teafaolajat már valódi csodaszernek tartották szinte minden baktérium, vírus vagy gomba által okozott fertőzésben. Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére – természetes antibiotikumként, antiszeptikumként – használták, mégpedig igen jó eredménnyel. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.
A 1930-as évek vége felé a teafaolajat már valódi csodaszernek tartották szinte minden baktérium, vírus vagy gomba által okozott fertőzésben. Emiatt a II. világháború idején az ausztrál és a brit katonák sebeinek kezelésére – természetes antibiotikumként, antiszeptikumként – használták, mégpedig igen jó eredménnyel. 1940-ben a penicillin megjelenése csaknem kiszorította a gyógyítás területéről, majd az 1970-es években újra az érdeklődés központjába került.
A teafaolajat a 1980-as évek elején kezdték a nőgyógyászatban is
alkalmazni. Használata különösen a vagina gombás fertőzése (candida
albicans) és gyulladása (trichomonas vaginalis) esetében
sikeres,valamint a légutak bakteriális és vírusos fertőzéseiben, a bőr-
és körömgombásodásban.
Összetevők: elszappanosított olíva-, kókusz-, pálma-, napraforgó-, ricinus-, földimogyoró- és rizskorpa olajok; rizstej, joghurt, hévízi iszap, shea vaj, kakaóvaj, zöld agyag, zöld kozmetikai pigment, illóolajok (cédrus, édesnarancs, teafa).
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése